Már nagyon rég szerettem volna a Bécsben magyarul tanuló gyerekeket elvinni táborozni Erdélybe. A célunk az volt, hogy irodalmi, történelmi, földrajzi, néprajzi vonatkozású érdekességeket, erdélyi jellegzetességeket mutathassunk be. Ebben az évben, lévén Arany János születésének 200. Évfordulója, úgy éreztem most adódott erre a lehetőség.

Július 15. szombat

Reggel 8 órától kezdtek szállingózni a táborozni vágyó gyerekek szüleikkel Bécsben a Schwedenplatzon, egyesületünk, az AMAPED irodája előtti buszmegállóban. A hűvösebb nyár reggeli indulás után jól esett bóbiskolni, főleg a Linzből jött lányoknak.

Mivel a táborozók közül egy páran már Magyarországon nyaraltak a nagyszülőknél, voltak akik útközben csatlakoztak a csoporthoz. Végülis kora délután Gödöllőn lett teljes a csapat. Az első közös ebédünk a gödöllői Szélkakas vendéglőben volt, miután a parkban játszva, sétálva volt alkalmunk egymást jobban megismerni, a vacsorát pedig már Debrecenben költöttük el.

Július 16., vasárnap

Vasárnap reggel útra keltünk Nagyszalonta felé.  Az úton röviden ismertettük Arany János életét és munkásságát, különösen kiemelve Toldi Miklós történetét. Szalontán megnéztük Arany János házát, majd ellátogattunk a Csonka toronyba, az Arany múzeumba. Ebéd után még volt egy kis időnk arra, hogy a parkban játsszunk, majd útra keltünk Erdély szíve felé, estére pedig már Kolozsvárra is értünk.

Július 17., hétfő

Reggel szinte együtt ébredtünk a várossal. Reggeli után gyalogosan is bejártuk Kolozsvár főterét. Megnéztük Mátyás király szülőházát és lovasszobrát, a Ferences rendiek templomát és a Szent Mihály templomot. Kolozsvárról Tordára mentünk át. Tordán megnéztük Erdély legrégebbi sóbányáját, mely virágkorát a rómaiak idejében, majd 1870 – 1910 élte. 1990-től átalakították turisztikai látványossággá. A Monarchia emlékét őrzi a Ferenc József galéria, Rudolf bánya, Terézia bánya.

Elhagyva Tordát, útban Marosvásárhely felé meghallgattuk a Tordai-hasadék legendáját. Délután busszal körbementünk Marosvásárhelyen, Bernády György városán. Megnéztük a Kultúrpalotát, Városházát, elmentünk az Aradi Vértanúk emlékműnél, majd a Bolyai Farkas Líceum után rátértünk a Nyárádszeredai útra.

Késő délután megérkeztünk szálláshelyünkre, a Zetelaki víztároló és Székelyvarság között levő Napparkba. Rögtön megtetszett ennek a parknak a fekvése. Jobbra, balra hegyek, gyönyörű erdővel, a faházak mögött patak csörgedezett. Mindenütt csend és tiszta, jó levegő. Szerencsénk volt, mivel bár a hegyek között voltunk, végig gyönyörű napsütéses meleg nyári napokat és csillagos éjszakákat fogtunk ki. Megtapasztalhattuk milyen a híres erdélyi vendégszeretet. Házigazdánk igyekezett végig egyszerű, jellegzetes, ízletes házi koszttal ellátni minket. Nagyon jól esett látni, hogy a nagyvárosi gyerekek milyen jó kedvvel ültek az asztalhoz és a tanult rövid hálaadás után milyen jóízűen ettek.

Július 18., kedd

Ez a nap volt lényegében a pihenés napja. Persze azért jutott sok érdekes tevékenység és élmény a tábor negyedik napjára is. Délelőtt az Arany Griff Rend bemutatóját néztük meg. Itt megismerkedhettünk a határvédő székelyek harci felszerelésével. Felvehettük a láncos inget, páncélruhát, belefújhattunk a harci kürtbe, sőt még íjjal is lőttünk. Délután megismerkedhettünk a zsindely készítés fortélyaival és különböző gyógynövénnyel ízesített házi készítésű sajtokat kóstolgattunk.

Késő délután elsétáltunk énekszóval Székelyvarságig, jobban mondva annak székelykapujáig. A nap végén tábortüzet raktunk, énekeltünk és meghallgattuk Csaba királyfi mondáját. Lefekvés előtt rácsodálkozhattunk az égen látható csillagösvényre.

Július 19., szerda

Talán ez volt a legszebb nap. Reggeli után már nekivágtunk a hegyi útnak, fel a Hargitára, a székelyek szent hegyére. Gyönyörű volt a kilátás az egész Gyergyói-medencére, a Kárpátok vonulatára. Megértettük, hogyan védték ezt a területet, hogyan adtak jelt egymás közt a székelyek. Ott fent a hegy tetején megérintett bennünket a Hargita szelleme. A legkisebbtől a legnagyobbig ültünk becsukott szemmel a Hargita tetején, hallgatva a szellő zúgását és Wass Albert szép szavait házigazdánk tolmácsolásában.

Mindenkinek az volt a feladata, hogy jegyezzen meg a kopjafákról egy idézetet és majd mondja el az elcsendesedés előtt. Megható volt hallani, hogy milyen sokan ráéreztek az igazi mondanivalóra: „A víz szalad, de a kő marad, a kő marad.”

Visszaérve a táborhelyünkre vendégek jöttek, a székelyvarsági gyerek néptánccsoport. Jó volt nézni fergeteges táncukat, magával ragadó jó kedvüket.

Július 20., csütörtök

Ez a nap a természeti csodák és a mondák napja volt. Talán a sofőrünk legnehezebb napja. Szerintem ő sem fogja egyhamar elfelejteni a szűk, kanyargós, meredek utat, ami felvitt bennünket a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. Megdöbbentő milyen kicsinek és törékenynek tűnik az ember a hatalmas nagy sziklafalak közt. Az este a szálláshelyünkön már rajzolással, játékkal telt. Készültünk a Boldogság óra pályázatunkhoz.

Július 21., péntek

Ezt a napunkat a Székelyföld másik két híres szülöttjének szenteltük, Tamási Áronnak és Orbán Balázsnak. Farkaslakán Tamási Áron unokaöccse fogadott, a 91 éves Sipos Mátyás bácsi. Napunkat végül egy utolsó tábortűzzel,szalonnasütéssel, énekeléssel, tűzugrással és hálaadással zártuk.

Július 22., szombat

Reggeli után már indultunk visszafele. Szovátán megálltunk, hogy megnézzük a Medve-tavat. A marosvásárhelyi ebéd után szinte megállás nélkül mentünk Debrecenig. A vacsora után még futott egy kis idő egy rövid városi sétára.

Július 23., vasárnap

A mai nap már lényegében a búcsú napja volt. Fokozatosan maradoztak el megint Magyarországon azok, akik továbbra is itt akarták folytatni a nyarukat. Már mindenki nagyon várta, hogy boldogan elmesélhesse élményeit a családjának.

Nagy Eleonóra